6. fejezet   / Amy /

- Azt kérdeztem Zayn, mi történt?

- Csak amit mondtam Amy. De már minden rendben van, látod? Itt állok épen és egészségesen. – mondta Zayn, majd visszamászott mögém, s előrébb tolt a nappali irányába.

- Zayn. Biztos, hogy ez jó ötlet? Nem szeretnék itt maradni. – kezdtem bele.

- Niall! Kérlek mutasd meg Elenának a vendégszobát.

- Jövök. – kelt fel a kanapéról a szőkeség, majd a lépcső irányába indult, ami az emeletre vezetett. Fogalmam sem volt, mit tegyek, így autómatikusan, mindenféle ellenkezés nélkül követtem őt.

Mikor felértünk, a nappaliból még hallatszott a Zayn és Amy közt zajló vita. A hölgyet nagyon zavarta a jelenlétem, és mindaz, ami ma történt körülöttünk. Jobb lesz, ha beszélek majd Zaynnel, gondoltam.

- Hahó. Föld hívja Elenát. – legyezett előttem Niall mosolyogva, jelezve, hogy az ajtó nyitva áll, és nyugodtan bemehetek.

- Oh. Sajnálom. Kicsit elkalandoztak a gondolataim. – nevettem fel, majd bementem a szobába.

- Én nem is zavarok. Ha kipakoltál, nyugodtan gyere le a földszintre.

- Köszönöm. – feleltem, mire az ajtó bezárult. 

Ahogy körbenéztem a szobában, semmi különöset nem tapasztaltam. Ugyan olyan volt, mit egy átlagember hálóterme. Egy franciaágy volt az ablak alatt, narancssárga párnákkal és takarókkal, melynek mindkét oldalát egy- egy fából készült éjjeliszekrény tette egységesebbé. Az ággyal szemben egy tv helyezkedett el, tőle jobbra pedig egy szekrény birtokolt magának teret. A szekrény mellet azonban egy ajtót fedeztem fel. Odasétáltam hozzá, majd óvatosan lenyomtam a kilincset. Egy aranyos, takaros kis fürdőszoba tűnt fel a látóteremben. Barna csempékkel volt kirakva az oldala és az alja egyaránt, s még egy nagy filodentron is növekedett egy cserepében a sarokban.

Miután felhívtam anyáékat, és elmeséltem nekik az egészet, persze csak nagy vonalakban, fáradtan ültem le az ágy végébe. Nem telt bele sok idő, mikor kopogásokat hallottam az ajtón.

- Gyere be nyugodtan. – jegyeztem meg, az ajtó irányába fordulva.

- Szia. Zavarok?

- Nem zavarsz. Minden rendben Zayn? Amy kicsit ki van akadva. Mellesleg ő kicsoda?

- Minden rendben, ne aggódj. – mondta, majd leült mellém az ágyra. – Amy anyukám nagyon jó barátja, és ő főz most nekünk, amíg itt pihenünk. Néha kicsit túlreagálja a dolgokat. – nevette el magát, miközben lehajtotta a fejét.

- Teljese igaza van. Zayn, ma majdnem meghaltál.

- De neked köszönhetően nem történt tragédia. – szuszogta, majd megfogta a kezem és felém fordult. Tekintetét az enyémbe fúrva folytatta tovább. – Köszönöm.

- Zayn, ne csináld ezt. – lefejtettem magamról a kezeit, majd felálltam és járkálni kezdtem.

- Mit ne csináljak? – pattant ő is fel.

- Ezt. Hogy így nézel rám, és a kezemet fogod.

- Srácok! Minden oké? – nézett be Liam az eddig nyitott ajtón.

- Persze. – mosolyogtam, Zayn pedig visszaült az ágyra.

- Elena, hoztam neked törölközőt, és egy- két ruhát. Harry unokatestvéréé, még tavaly hagyta itt.

- Remek. – nyúltam Liam kinyújtott kezei felé, hogy átvehessem tőle a nekem szánt holmikat, majd egy „köszönöm” mosollyal elintéztem a dolgokat. – Lennétek olyan kedvesek, hogy magamra hagytok, amíg lezuhanyzom?

- Persze. – kelt fel Zayn, majd Liammel együtt kisétáltak a szobából.

A zuhany nagyon jól esett, végre lemoshattam magamról azt a sok mocskot, ami a tóban került rám. Immár tisztán, és üdén méregettem a szemeimmel a ruhákat, amiket az imént kaptam. Nagyon szépek voltak, és miután felpróbáltam őket, kiderült, hogy mind az én méretem. Az egyetlen apró hiba talán az volt bennük, hogy mindegyik póló egy cseppet kivágott volt hátul, de ezen kívül pont megfelelőek voltak.

Úgy döntöttem, hogy nem fogok egyedül kuksolni a szobámban, inkább lemegyek a fiúkhoz, és talán még sikerül Amyt is kibékítenem.

- Sziasztok. – álltam meg a nappali előtt, ahol a fiúk éppen tartózkodtak. – Nem zavarok?

- Gyere csak. Most éppen a Tv-t bújjuk. – mutatott Harry a képernyőre.

- De jól áll neked ez a ruha. – nézett rajtam végig Louis.

- Köszönöm. De ne kezd megint a körbeszimatolást légy szíves.  – mosolyogtam, majd leültem az egyik fotelbe.

- Igaza van, gyönyörű vagy. – ismételte meg Zayn Niall halk szavait.

- Elég a dicséretekből. Mit néztek?

- X- faktort. Mióta mi is itt voltunk, azóta minden adást megnézünk. – motyogta Harry.

- Értem. És ki a kedvenced?

- Nincs kedvencem. Mind nagyon tehetséges.

- Rendben. Nem szeretnék tolakodó lenni, de van valami vacsorára? Éhen halok.

- A konyhában találsz mindent.

- Köszönöm Louis.

- De a répáimat ne edd meg. – hallottam mögöttem a hangját.

A konyhába érve nem találtam Amyt. A hűtő felé indultam, reméltem ott találok valami finomat. Kivettem a vajat és a felvágottat, majd a pult felé hátráltam.

- Te meg mit csinálsz itt?

- Csak vacsorát csinálok. – fordultam meg ijedten, majd megpillantottam Amyt egy bárdkéssel a kezében, amint felém közelít. Azonnal sikításban törtem ki.

( Következő rész csak 5 kommentnél lesz, tekintettel az alacsony nézettségre. )