Hallihelló kis manók:)!

No, végre lezárultak a vizsgáim, így újult erővel térhetek vissza a blogolás világába!:D
Holnap tervezem a nagy visszatérést, egy extra hosszú résszel.
Mivel tudom, hogy régen volt utoljára olvasnivalótok, ezért úgy döntöttem, ha kapok 8 komit, holnap estére már feltenném a következő epizódot.
Rékaa:)

11. fejezet   /   Randi   /

Nem hittem a fülemnek. Zayn még mindig előttem állt, a válaszomra várva, de valahogy nem jött ki semmi a számon. Még egy fránya hang, egy apró rezzenés sem. Úgy álltam ott, mintha karót nyeltem volna.
Kis idő elteltével Zayn húzott vissza a földre.
- Na? - kérdezte kissé feszengve. Az arca elpirult, tekintetét a cipőjére szegezte.
- Egy feltétellel. - válaszoltam, mire felkapta a fejét és ijedten kezdett el méregetni. - Ha elmegyünk most vacsorázni. - nevettem el magam. - Éhen halok.
Zayn arcára a megkönnyebbülés kezdett kiülni. Csak mosolygott, a megszokott rossz fiús stílusában. Leültettem a kanapéra, mondván, hogy várja meg, amíg átvedlek egy másik ruhába. Nem mintha bajom lenne a rajtam lévő csíkos felsővel, de talán jobb, ha az ember nem egy használt ruhában megy el randira. Szerencsére Zayn megértette, amit kértem, s boldogan vár rám a TV előtt.
A szobámba érve gondolkozásba estem az öltözékemmel kapcsolatban. Már húsz perce állok itt és méregetem a cuccaimat. Zayn azt kérte, vegyem fel azt, amihez kedvem szottyan, mert a kedvenc éttermembe akar elvinni. Tudni kell, amit én a favoritomnak választottam, nem a legolcsóbb és nem a hétköznapi emberek szintjéhez mérhető. Egyszer vacsoráztam eddig ott, de az étel, amit akkor kaptam, felülmúlhatatlan volt. Kértem is, hogy inkább menjünk valami átlagos, gyorsbüfébe, de Zayn ragaszkodott hozzá.
 A hosszas guberálás azonban eredményt hozott. Megtaláltam azt a ruhát, amit még a keresztanyámtól kaptam a sikeres érettségim miatt. Szerintem erre az alkalomra megfelelő lesz.
Felvettem a ruhát, ami tökéletesen illet rám, legalábbis mások szerint. A hajamat kivasaltam, és egy alig látható sminket is feltettem, csak azért, hogy az emberek nehogy megriadjanak a látványomtól.
- Eszméletlenül szép vagy. - köszöntött Zayn, mikor végre kidugtam az orrom a szobámból.
- Köszönöm. - mondtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. - Indulhatunk?
- Természetesen.- helyeselte, kinyitva nekem az ajtót.
Az út nem tartott sokáig, hamar odaértünk az étteremhez. Miután bementünk, kértünk egy asztalt. Mázlik volt, mert már csak pont egy ülőhely volt fent tartva. Az étlap tele volt finomabbnál- finomabb ételekkel, alig tudtunk választani. Mivel Zayn annyira nem volt éhes, ő csak olasz tésztát választott, míg én a csirkénél maradtam. 

Mondanom sem kell, a vacsora isteni finom volt. Közben sokat beszélgettünk, jobban megismertük egymást, nevetgéltünk és még egy- két puszi is napvilágot látott.
- Nagyon szépen köszönöm. Ha te nem vagy, éhen halok, s persze a randinkat is nagyon élveztem. - fogtam meg a kezét, miután kijöttünk az étteremből.
- Mit szólnál, ha mutatnék neked valamit? - fordult felém.
- Alig várom. - lelkendeztem.
Beugrottunk a kocsiba és meg sem álltunk a fiúk házáig. Bent Zayn mindent megmutatott, a nappalit, ami megjegyzem óriási volt. A konyhát, amit nem hinném, hogy sokszor használtak, mert kitűnő állapotban pompázott. A fiúk szobáit egytől- egyik. Hát igen... A rendrakás az hiányzik.
- És most megmutatom, mi a titkos hobbim. - ragadta meg a derekam, és a folyosó végén lévő ajtó felé irányított. Belépve egy fotó stúdió tárult a szemem elé. Minden, amire egy profi fotográfusnak szüksége lehet, itt volt bent.
- Ez lenyűgöző. - mondtam tátott szájjal, miközben a szoba közepén forogva szemügyre vettem mindent.
- Állnál nekem modellt? - kérdezte, majd a kamera mögé futott és bohóckodni kezdett.
- Hogy mit? - néztem rá nagy szemekkel. Én sosem voltam ez a szépségkirálynő alkat, még csak szépnek sem mondtam magam.
- Kérlek. Csak egy pár képet. Ha nem lesznek jók, kitörlöm őket.
- De ha rondák, azonnal semmisítsd meg. - nevettem, majd leültem a földre. - Így jó?
- Tökéletes. Kész is az első. Meg akarod nézni most, vagy majd a végén? - mosolygott.
- Inkább a végén. Most jó a hangulatom.
Nagyon sokáig elvoltunk, hülyéskedtünk, és egyszerűen csak élveztük egymás társaságát. Zayn hazahozott, de ragaszkodott hozzá, hogy a képeket csak az után nézzem meg, mikor ő már nincs ott, hogy ne hibáztassam a bénasága miatt.
Zuhanyzás után a kezembe vettem a borítékot és az ágyamra huppantam. Mellettem a twitter ontotta magából az általam követett emberek gondolatait.
- Lássuk. - sóhajtottam fel.
Féltem. Mi lesz, ha meglátom magam a képeken, és rosszul leszek. Kiskoromban mindig csúfoltak, amiért én nem azt csináltam, amit akkoriban menő volt. Nagy levegőt vettem, kinyitottam a borítékot és lapozni kezdtem a képeket.

Igen. Születtek már rosszabb képek is rólam. Be kell látnom, Zayn nagyon ügyes, még sokra viheti ebben a szakmában is. A twitteremre pillantottam, ahol megláttam, hogy Zayn egy új képet posztolt ki, ezen a címen: Kapcsolatban a világ legszebb teremtésével, Elena Lloyddal :) Xx

[ Véleményetek kifejtését várom :) 5 komi és kövi ~R. ]

[ Sajnálom, hogy eddig húztam ezt a blogolós dolgot, de higgyétek el, tényleg nem volt nagyon időm rá. Most azonban újult erővel vágok bele újra az írásba, persze csak ha igény van rá. Remélem tetszeni fog ez a rész, igaz, kicsit rövidebb, mint az eddigiek, de tartalmas. ~R. ]

10. fejezet   /   Vallomás   /

Ez a második napom itt. Szerencsére, sikerült hamar berendezkednem, a házat még nem robbantottam magamra, s a szomszédokat sem kergettem el melegebb éghajlatra. Mindez talán a falak vastagságának és az apró háznak tudható be. Nem kellett sokáig tologatni a szekrényeket, ezzel zajt generálva. A ház amúgy egy hálószobából, egy fürdőből és egy tágas nappaliból áll, mely a konyhára nyílik.

A tökéletes összképet azonban csak egy dolog árnyékolja be, mégpedig az üres hűtő. Bevallom, mióta eljöttem otthonról, nem nagyon ettem semmi meleg ételt, még nem volt érkezésem főzni. Éppen a frigóban kutakodtam, mikor a telefonom kezdte ontani magából a mondanivalóját.
- Elena vagyok. - kezdtem bele, majd óvatos mozdulattal a fejem és a vállam közé szorítottam a pici eszközt.
- Szia Elena. - szólalt bele egy ismerős hang. A szám automatikusan mosolyra húzódott. - Mizujs?
- Semmi különös. Most éppen némi ehető dolog után kutakodok. Veled?
- Meg vagyok. Szólj anyudnak, hogy készítsen neked szendvicset.
- Nem fog menni. - mondtam komoly hangon.
- Valami baj történt? - ijedt meg a vonal túlsó végén lévő személy.
- Nincs semmi. Elköltöztem.
- Mikor? Miért nem mondtad? - lepődött meg.
- Két napja és hidd el, akartalak már hívni ez miatt.
- Add meg a címed, oda megyek. Látni akarlak.
- Ok. Long Acre 47. Csak csöngess, ha ideérsz. - mosolyogtam.
- Szia. - lehelte a telefonba, majd kinyomta azt.
Mivel tudtam, hogy Zayn általában hamar odaér az adott helyre, nekiálltam kicsit összerámolni a lakást. Nem volt nagy kosz, de azért mégis... Így visszatekintve, mégsem olyan kicsi a lakás, mint ahogy azt én gondoltam.
Mivel elég poros lett a rongy, amit addig viseltem, ezért úgy döntöttem, felveszem azt a ruhát, amit anya vett nekem nemrég. Nem nagy szám, de egy laza délutánhoz tökéletesen megfelel. És ha Zayn nem is hoz nekem valami ehetőt, el tudok vele menni a városba ebben a ruhában. Persze csak titokban, nem akarom, hogy a rajongók azt higgyék, bármi is van köztünk.

Éppen, hogy sikerült magamra erőltetnem a szokatlanul szűk sortot, csengetésre lettem figyelmes. Az ajtóhoz lopóztam, aztán lenyomtam a kilincset. Zayn állt előttem, a kezében egy apró csomaggal.

- Örülök, hogy átjöttél. - üdvözöltem, majd a nappali felé tessékeltem.

- Jó újra látni téged. Hiányoztál. - fogta meg a kezemet, majd szorosan magához ölelt. Nem mintha bántam volna, sőt... csak kicsit váratlanul ért.

- Az mi a kezedben? - emeltem el az arcom a mellkasáról a szatyorra pillogva.

- Ja... Csak egy kis házavató ajándék.

- Szóval nem ehető. - hajtottam le a fejem, mire Zayn majdnem megfulladt a nevetéstől.

- Ha ennyire éhes vagy, miért nem megyünk el valahova enni?

- Zayn, én. - az ablakhoz sétáltam, s az utcát kezdtem fürkészni.

- Valami baj van? - aggódott, ezért ő is vizslatni kezdte a tömött utakat.

- A rajongók. Én nem akarom, hogy miattam forduljanak el tőled. Elmehetünk, de akkor veszek kalapot, ami takar, hogy ne lássanak.

- Ne butáskodj! Ez csak hülyeség. Ha szeretnek engem, akkor bizony el kell fogadniuk a barátnőmet is. - pirult el, az államat felemelte, hogy akadály nélkül a szemébe nézhessek. - Elena, lennél a barátnőm?

( 5 komi és kövi :) )

Sziasztok (:

Sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részeket, de nagyon elfoglalt vagyok. Nemsokára vizsgám lesz, és arra kell most készülnöm, nem beszélve a külön óráimról. Igyekszek minél hamarabb új részt hozni :)) ~ Réka :D

9. fejezet   / Munkatárs /

Ahogy igyekeztem kilépni Zayn mellől a kocsiból, apu mérges fejjel közeledett felénk. Nem tudtam, hogy azért van- e kiakadva, mert egy számára idegen férfi hozott haza, vagy azért, mert egy „kicsit” megcsúsztam a hazaérkezésemet illetően. Minden esetre nagy levegőt vettem, majd Zayn mellé kúsztam.

- Szia apa! Bocsánat, hogy késtem, csak nagyon gyorsan telt az idő. És…

- Semmi és! – csattant fel. – Ki ez a fiú? Olyan ismerős.

- Zayn Malik vagyok. – nyújtotta a kezét a zsörtölődő férfi felé.

- Szóval Malik? Ez esetben megtiltom, hogy találkozz vele. És vidd innen a kezedet.

- Apa! – kiáltottam fel a nemtetszésemet kifejezően.

- Tessék? – kérdezte meglepetten.

- Azt mondtam, nem láthatod. – kezdett az vissza sétálni az ajtó felé.

- És miért?

- Azért lányom, mert az apja és én már évek óta, ha fogalmazhatok így, nem „csípjük” egymást.

- De kérem. – vakarta meg a tarkóját Zayn.

- A döntés végleges. Búcsúzzatok el, utána pedig gyere be Elena.

Apa eltűnt a helyszínül szolgáló bejáratból. Nem éreztem magam a legjobban. Most, mikor már kezdtem megkedvelni ezt a srácok, megtiltják, hogy újra lássam, s mindez apa sérelmei miatt.

- Elena…- fordult felém Zayn, a kezemet markolászva. – Én látni akarlak még. Nem hagyom, hogy apud miatt ne találkozhassunk.

- Zayn… Apa elég makacs ember. Nehéz lesz őt meggyőzni arról, hogy nem vagy rossz ember. Nem tudom, mit tettek egymással, de ennek mi isszuk meg a levét. – húztam félre a számat. – Most megyek.

- Ömmm. A twitter neved elkérhetném? – pirult bele.

- Persze. – fordultam vissza, majd ráírtam a karjára.

Miután Zayn elment, egyből a szobámba siettem. Nem akartam senkivel sem beszélgetni, főleg apával nem. Nem tudtam elhinni, hogy valaha is el fog majd tiltani valakitől. Lehet, hogy makacs, és egy cseppet mogorva ember, de ezt akkor sem vártam tőle. Nagy indulatok vezérelték most minden cselekedetemet és befolyásolták az agyamat. Hirtelen egy ötlet kezdett a fejemben kavarogni, ami nem hagyott nyugodni. Ezt a döntést láttam most a legjobbnak, elegem volt, hogy ők élik az én életemet. Rohantam lefelé a lépcsőn, be egyenesen a nappaliba, ahol a szüleim éppen a szokásos délutáni film maratont tartották. Most éppen a kedvenc alkotásukat nézték, a From Time To Time- ot.

- Anya, apa! Elköltözöm.

- Ne viccelj édesem. És légy olyan kedves, állj ki a képből. – legyintett anya.

- Nem vicceltem. Kiköltözöm a külvárosban található. A nagyi hagyta rám örökségként az ottani házat, és már elég érettnek érzem magam ahhoz, hogy kirepüljek a családi fészekből. – nevettem el magam a végén.

- És miből fogod eltartani magad? – húzta fel apu a szemöldökét.

- Van elég pénzem, és most a tábori fizetés is jól jött.

- Ha ezt akarod. De neked kell megszervezned mindent. Ezzel is bizonyíthatod, hogy felelősségteljes vagy.

- Kihívás elfogadva. – futottam fel a lépcsőn, vissza a szobámba. Elővettem a bőröndömet, s minden létező ruhámat beledobáltam. A törülközőket a kupac tetejére raktam, a tisztálkodási eszközökkel együtt. Hívtam a taxi társaságot is, hogy este hét órára ide tudnának- e küldeni egy autót, melyre kielégítő választ kaptam. Szinte minden cuccomat, ami kelhet, sikeresen becsomagoltam. Készen álltam itt hagyni mindent.

- Megjött a taxi? – nézett értetlenül anya. Igyekeztem minél hamarabb a földszintre érni, mert a cuccaim súlya a két mázsát súrolta.

- Jövök.

- Te komolyan gondoltad, amit mondtál? – aggódott anya.

- Igen, komolyan. Nem kell féltenetek, nem megyek olyan messze tőletek. – mondtam, majd egyesével átöleltem őket. Apa segített kivinni a bőröndöket a kocsihoz, egy újabb, hosszas búcsúzkodás után azonban beszálltam a taxiba.

- Hova parancsolja kisasszony?

- Long Acre 47.- be legyen szíves. – mondtam, majd nagy gázzal el is indultunk.

( 5 komi és következő J )

8. fejezet   / Viszlát! /

- Nem lehet igaz! – bukkant a felszínre, majd kapálózni kezdett. – Elena segíts, meg fogok fulladni.

- Zayn… - nevettem fel. – Itt leér a lábad.

- Ha? – hagyta abba a hadonászást, majd a lábára állt, és kínosan pillantgatott felém. – Ez esetben segítenél kimászni.

- Persze. – nevetve mentem a medence széléhez, majd a kezemet Zayn felé nyújtottam. A fiú megragadta a csuklómat, és a vízbe rántott. A gyerekek a medence széléhez futottak, és nevetni kezdtek.

- Hoppá! – tetetett sajnálkozó képet Zayn. – Nem direkt volt.

- Nem? Akkor miért mosolyogsz? – löktem vizet az arcába.

- Miss Lloyd! Szedje a cuccát! El van bocsájtva. – futott el előttem Rebekah, a gyerekeket kiterelve a helyiségből.

Zayn szánakozó arccal gyorsan felém vette az irányt.

- Én nem akartam Elena. – motyogta.

- Semmi baj. Holnap úgyis vége lett volna mindennek. – legyintettem, majd kimásztam a medencéből.

- Ezt hogy érted?

- A tábort bezárják. Ma látsz utoljára.

- Ki van zárva. – kacagott. – Ennél több kell, hogy megszabadulj tőlem.

- Hát, pedig nekem most mennem kell. Viszlát, Zayn Malik. – fogtam magam, és teljes erőmből rohanni kezdtem. Futás közben magamra vettem egy apró, nyári egybe szoknyát, majd beszálltam apa kocsijába.

- Mehetünk, hercegnő?

- Induljunk. – mondtam szomorúan, mikor Zayn tűnt föl a látóteremben, amint a kocsi felé fut. Nem volt mit tenni, így lesz a legjobb.

***

Lassan már egy hónapja, hogy a nyári munkám véget ért, és most itthon, Londonban élem a kis világomat. Újra együtt lógok a barátaimmal, mozizunk, plázázunk és persze rengeteget hülyéskedünk. Most is éppen hazafelé tartok, magam mögött tudva egy felejthetetlen napot. Azonban a járkálást sikeresen felfüggesztettem egy hatalmas huppanással.

- Ezer bocsi. – mondta a napszemüveges alak.

- Figyelhetnél jobban is. – poroltam le magamat.

- Nocsak- nocsak. Elena Lloyd. Mégis találkoztunk, látod?

- Ami azt illeti, nem látlak. – fintorogtam. – Eltakarja a szemed a szemüveg, és kapucniba vagy burkolózva.

- Szomorú, hogy nem ismersz fel. – rázta a fejét, és ebből a mozdulatból egyből rájöttem, hogy ki áll előttem.

- Szia Zayn. Igazad volt. 

-  Na ugye, hogy tudod, ki vagyok. Nem iszol meg velem valamit, ha már így összefutottunk?

- Igazából sietek haza.

- Egy üdítő belefér. – fogta meg a karomat, majd a szemben lévő cukrászdába mentünk. Zayn most is, mint mindig, tökéletesen nézett ki. Fekete férfi csőnadrágot viselt egy fehér ing kíséretében, amit a pilóta szemüvege tett teljessé, pulóverét pedig a karjára helyezte. Mialatt iszogattunk, beszélgettünk, nagyon jól éreztem magam. Talán ez volt annak az oka, hogy két óra múlva ijedten néztem az órámra. Nagyon késő volt már, és apuékkal nem ebben egyeztem meg. Megígértem, hogy 9- re otthon leszek, de úgy látom, ez most nem fog összejönni.

- Mennem kell. – álltam fel hírtelen Zayn szavába vágva.

- Hova sietsz? – pillantott rám kérdően.

- Haza. Már rég otthon kéne lennem.

- Hazaviszlek, ha megengeded.

- Megköszönném. – mosolyogtam rá hálásan.

Zayn autója tőlünk nem mesze, az utca túlsó oldalán parkolt. Miután hamar behuppantam a vezető mellett lévő ülésre, a fiú már tövig is nyomta a gázt. Kicsit félelmetes volt így száguldozni az utakon, de ha ő nem félt a nagy sebességtől, úgy gondoltam, hogy én sem fogok.

- Merre parancsolja hölgyem?

- St. Mark street 58. ha kérhetem. – válaszoltam, ám ekkor rádióban a What Makes You Beautiful csendült fel.

- I don’t know why… - énekelte Zayn, én pedig csak nevettem. – Mi az? – vigyorgott rám.

- Semmi. – fulladoztam a nevetéstől. – Itt vagyunk. – mutattam a házunk felé.

- Rendben. – állt meg az épület előtt, aminek az ajtajában apa állt. Az arcáról virított, hogy nincs a legjobb kedvében, és mikor látta, hogy egy fiú hozott haza, teljesen elszabadult a káosz.

( 5 komi és következő J )

7. fejezet   / Uszoda/

Csak sikítottam, ahogy a torkomon kifért. Nem tudtam, mik a nő szándékai, csak egyre közelebb és közelebb lépett hozzám. Mikor már szinte csak egy kisujjnyi távolság volt köztünk, a fiúk rontottak be a konyhába.

- Elena! – emelte rám Zayn ijedt tekintetét. – Mi a fene folyik itt?

- Arrébb állnál? – morogta Amy.

Amint megfordultam, a szemem a mögöttem lévő húsdarabra szegeződött, ami a vágódeszkán pihent.

- Szeretném még ma megcsinálni, ha nem zavar?

- Ömm. Persze. – motyogtam, majd átadtam a helyemet a szigorú nőnek, s kész voltam elhagyni a konyhát. Kifelé egy csomó szempárral találkoztam, amik kérdően meredtek rám. Nem bírtam ezt az egész helyzetet, borzalmasan éreztem magamat. Könnycseppek folytak végig az arcomon, ezért sietősen a vendégszobába mentem. Becsaptam magam mögött az ajtót, levetettem magam a frissen vetett ágyra és csak zokogtam és zokogtam.

Nem sokkal később lépések halk hangjára lettem figyelmes, majd egy még csöndesebb kopogás hallatszott. Nem voltam benne biztos, hogy most bárkit is szívesen látnék, azonban mégis a gyere be szó hagyta el a számat.

- Zavarok? – hajolt be az ajtón Zayn.

- Nem. – mosolyodtam el, majd egy jól irányzott mozdulattal megfordultam az ágyon, hogy a fiú ne láthassa a könnyektől ázott arcomat. A tervem azonban dugába dőlt. Hirtelen Zayn ölelő karjait éreztem meg magam körül. A kezei közt hevertem, szótlanul. Csak egy- két alkalommal lehetett hallani a szipogásomat.

- Nyugodj meg Elena. Senki sem akar bántani téged. – simogatta meg a hajamat, majd közelebb kúszott hozzám. Én megfordultam, hogy a szemébe tudjak nézni, és felvállalni, hogy igenis sírtam, s hogy nem vagyok mindig erős.

- Zayn, én sajnálom. Nem tudom mi ütött belém.

- Nincs semmi gond, ne aggódj.

Ez volt az utolsó szó, amit meghallottam, ugyanis az álmosság felülkerekedett rajtam. Ez volt életem egyik legmozgalmasabb és legfárasztóbb napja egyben. Semmi másra nem vágytam jobban, mint egy kiadós alvásra, ami segít visszaadni az energiámat.

* Zayn szemszöge *

Elaludt. Itt mellettem alszik a legszebb és legönzetlenebb lány, akit valaha láttam. Aki nem egy rajongó, és nem csak pozitív véleményei vannak velem kapcsolatban. Ő olyan emberi, nem egy megszállott test, ami minden mozdulatodat végigkísérve a nevedet ordítozza. Most itt fekszik mellettem, tejes megnyugvásban, s én vigyázni fogok rá. Nem engedem, hogy bármi baja essen.

                                         ***

Reggel mikor felkeltem, Elena már nem volt mellettem. A szoba üres volt, a karjaim között pedig nem egy gyönyörű teremtés, hanem egy párna foglalt helyet. Az összes, iszaptól áztatott ruhája eltűnt a földről, ahogy a tulajdonosa is. Furcsálltam a helyzetet, ezért a nappali felé vettem az irányt.

- Reggelt. – integettem. – Elena merre van?

- Szia Zayn. Már vagy három órája elment. – válaszolta Niall a tévé elől.

- Elment? Mégis hová?

- Azt nem tudom. Megköszönte, hogy itt aludhatott, majd fogta magát és lelépett.

- Kösz haver. A többiek? – kérdeztem értetlenkedve, azután a kabátomhoz nyúltam.

- Harry és Louis még alszanak, Liam pedig Daniellel találkozik.

- Elmentem. – csaptam be magam után az ajtót, minden köszönés nélkül.

Volt pár tippem, ahol esélyem van megtalálni Elenát, így hozzá is láttam a kereséséhez. Első, és egyben a legvalószínűbb hely, ahová mehetett a napközis tábor a szomszédban. Amikor a házhoz értem, amit Elena kapott, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, üresen találtam. Egy árva lélek sem fogadott, mikor beléptem. Nem tetszett a dolog, így egyenesen a táborvezetőhöz vezetett az utam.

- Elnézést. Elena Lloydot keresem. Itt van?

- Persze. Éppen szabadfoglalkozást tart a gyerekeknek. – válaszolta a vezető.

- És merre? A házban nincsenek. – értetlenkedtem.

- Az uszodában. Most kezdték el nemrég a vízhez szoktatást.

- Köszönöm. – viharoztam ki az irodából egyenesen a medencékhez. Az út nem tartott sokáig, mivel szinte a következő ház adott helyek az úszni kívánóknak. Halkan belopóztam a gyerekmedencékhez, ahol megtaláltam végre, akit kerestem. Fehér fürdőruhában, a medence partján ült, haját kontyba fogva. A gyerekek mind élvezték a pancsolást a nekik pocakig érő vízben, kivéve Dylant. Ő egyedül, Elena mellett tolta a kisautóját a márványlapon.

Nem akartam felhívni magamra a figyelmét, ezért úgy döntöttem, meglepem inkább. Halkan odalépdeltem hozzá, majd felordítottam.

- Szia Elena. – csak úgy harsogott a terem. A gyerekek először megijedtek, majd elkezdtek nevetni. Elena azonban egész máshogy reagált.

- Zayn Malik! A fárszt hoztad rám. – fordult felém. A tekintete szúrós volt.

- Muszáj volt. Nem szóltál reggel, mikor eljöttél. – vakartam meg a tarkómat.

- Ó igen? – közeledett felém, mire én hátrálni kezdtem.

- Igen? Izé, nem? Mi az, Miért nevetsz? – ez egy költői kérdés volt, mert mire választ kaphattam volna a kérdésemre, már az úszóknak fenntartott mély vízbe zuttyantam. Csak egy volt a gond, még mindig nem tudok úszni.

( 5 komment, és hozom a következő részt ~R. )